Apa meséi

- Csak én vagyok bátor széles e határban! Csak én vagyok az úr! - kiáltozott Gedeon, a gúnár kora reggel a baromfiudvarban.

- U-u-úgy ám! - helyeselt a pulyka. - Gedeon még a gazdaasszonynál is bátrabb!

- Csak kárát ne lássa! - szólt közbe az öreg kotlós.

- Ügyefogyott, gyáva népség! - feleselt Gedeon. - Van köztetek olyan, aki szembeszáll velem?

Csakugyan nem akadt ilyen jószág. Gedeon mindenkinél erősebb, nagyobb volt, így hát féltek tőle.

Úgy két hónap múltán az udvarba új lakó érkezett. Olyan volt, mint egy apró, fehér pamutgombolyag.

- Vau-vau! Vak, vak vagy? - gurult a fehér gombolyag Gedeon elé.

Gedeon mérgesen sziszegni kezdett, s a fehér gombolyag jobbnak látta az udvar másik végében letelepedni.

- Vak, vak vagy! - csaholta onnan is szelíden a fehér gombolyag, aki nem volt más, mint Zsiga, a kölyök-komondor.

Zsigát a gazda és a gazdaasszony nagy becsben tartotta: külön tálban kapott enni, és külön ólban lakott.

- Gigá! Minek ennek a féregnek külön tál, külön ól? - toporzékolt Gedeon. - Gigá! Girhes jószág, hitvány jószág, semmi haszna sincsen.

Zsiga valóban naphosszat csak ült, ült ólja előtt. Csigát nem szedett, füvet nem evett, nem kapirgált, nem terelte a kislibákat a patakra fürödni, még csak a kiscsirkék veszekedését se csitította el.

- Csak én vagyok bátor egyedül széles e határban! Csak én vagyok az úr! - dicsekedett Gedeon továbbra is.

- Ó, hát miféle kutya vagy te? - korholta Zsigát a mindentudó kacsa. - Gedeon kínozza az udvar lakóit, és te tűröd?

- Vak, vak vagy! - válaszolta Zsiga, és bevonult az óljába.

- Vak vagy te! - mérgelődött a mindentudó kacsa. - Vak, vak: ennyi az összes tudományod?

Gedeon pedig üldözni kezdte Zsigát. Csípte, marta, ha a közelébe ért, sziszegett rá már messziről, s ivóvizét minduntalan felrúgta. Gúnyverset is írt róla:

Zsiga úr, kutya úr,

mint a malac földet túr.

Gigágá! Mikor megy már világgá?

Zsiga úr egeret

se fog, szűköl: nem merek!

Gigágá! Mikor megy már világgá?

Zsiga úr kukacot

látott, s sírva elfutott.

Gigágá! Mikor megy már világgá?

- Ökör se tűrne ennyi sértést! - károgta az öreg kotlós.

- Vak, vak vagy! - felelte Zsiga.

- Ó, ez a kutya még nálunk is gyávább! - mondták a többiek.

- Csak én vagyok bátor széles e határban! Csak én vagyok az úr! - dicsekedett Gedeon továbbra is.

Gyönyörű nyári este lett. Ciripelt a sok tücsök, susogtak a fák, bokrok. Csirke, kacsa, pulyka aludni készült, amikor Zsiga szűkölni kezdett:

- U-u-ú! U-u-ú! Ügyeljetek, kis csirkéim, kis kacsáim, figyeljetek! Veszedelem közeleg!

- Összetöröm a csontjaidat! - sziszegte Gedeon, aki nagy gőgjében még az óvatosságról is megfeledkezett. - Ugyan miféle veszedelem közeleg, te pamutgombolyag?

- Vak, vak vagy! - U-u-ú! U-u-ú! Ügyeljetek kis csirkéim, kis kacsáim, figyeljetek! Ott a róka a bokorban!

- Ólba! Ólba! - kiáltott a pulyka, és szempillantás alatt üres lett a baromfiudvar.

Gedeon azonban nem hitt a kutyának.

- Ügyefogyott, gyáva népség! - gúnyolta a többieket. - Zsiga úr megijedt a saját árnyékától! Úgy ám!

Gedeon kiáltozását a róka gyors léptei szakították félbe.

- Gyönyörű gunaram! Gyönyörű vacsorám! - lopakodott Gedeon felé.

- Ó, jaj nekem, ne bánts, róka! - esedezett a rémült gúnár. - Csont és bőr vagyok. Ott az ólban hízott kacsákat találsz!

Ügyet se vetett a róka a hitvány beszédre. Gedeon szárnyát megkapta, és már vitte is.

Úgy ám! Csak vitte volna! Zsiga azonban belemarkolt hosszú gubancos farkába.

- Zsivány róka! Gunarunkat elengedd!

- Örülj, hogy megszabadulsz ilyen hitvány madártól! - ravaszkodott a róka.

- Zsivány róka! Gazdaasszonyom jószágát én nem adom! U-u-ú! U-u-ú! Gyere, gazdám, gyorsan-gyorsan! Zsivány jár az udvaron!

Zsivány róka a gazda szóra ijedten engedte el a gunarat. Úgy elfutott, hogy lába se érte a földet.

Gedeon reszketve köszönte meg a kis kutya hősies tettét.

- Vak, vak vagy! - mondta Zsiga. - Csak azt tettem, ami a dolgom. Ügyet se vetettem volna rád, gőgös, gonosz állat, ha gazdámat és gazdaasszonyomat nem szeretném.

Gőgös Gúnár Gedeon pünkösdi királysága véget ért. Csirke, kacsa kinevette, árulását nem feledte. Zsigát pedig szerették, becsülték attól kezdve mindannyian.