Apa meséi

Szellő kihajtotta a bárányfelhőket legelni. Fütyörészve követte őket mindenüvé.

Szellő csakhamar megunta a munkát. A nádasban vadkacsát látott. Odarepült hozzájuk. Szaladgált, fogócskázott velük egész nap.

Mi történt ezalatt a bárányfelhőkkel?

Kettő összeverekedett. A verekedésnek sírás lett a vége.

Három lefutott a hegyi patakhoz fürödni.

Négy talált egy szép hófelhőt, és belebújt.

Öt kis felhő elcsavargott egészen az örök hómezőkig. Ott rátelepedett egy kicsi kunyhó tetejére.

Hat pedig elment a fényes nap után.

Szellő abbahagyta a vadkacsa-kergetést. Szaladt a bárányfelhőket hazaterelni. Csupán egyetlen kis jószágot talált.

Szellő elindult az elveszett bárányfelhők után.

Ment, ment Szellő. Kocogott utána az árva bárányfelhő.

Szép, kerek kertet láttak. A kert közepén két sárga tulipán ringatózott. A sárga tulipánból ének hallatszott:

Felhők voltunk,

sírni kezdtünk,

s zápor lettünk.

Mi lettünk a két tulipán étele,

mi lettünk a két tulipán itala.

Kipp-kopp-kopp! Eső-kopp!

Ment, ment tovább Szellő. Vele ment az árva bárányfelhő.

Odaért a csordogáló kis patakhoz, a patakon zakatoló víg malomhoz. Zúgott a malom, susogott a patak:

Felhők voltunk,

patak lettünk.

Csordogálunk,

s malmot hajtunk.

Forgatjuk a kereket.

Dolgozhatunk eleget.

Liccs-loccs-loccs! Patak-loccs!

Ment, ment tovább Szellő. Vele a megmaradt bárányfelhő.

Hóesésbe jutottak. Szállt, énekelt sok hópihe:

Felhők voltunk, 

hópihe lettünk.

Csupasz földre leesünk.

Hipp-hopp-halihó!

Mi védjük meg a vetést,

mint a meleg takaró.

Hipp-hopp-hopp! Hópihe-hopp!

Ment, ment szellő. Vele ment az árva bárányfelhő. Odaértek az örökös hómezőkhöz. A kicsi kunyhón jégcsapok csüngtek és csilingeltek:

Felhők voltunk,

jégcsap lettünk.

Csengünk-bongunk, mint a csengő,

üvegcsengő: csing-csöng,

csöng-csing; kacagunk.

Csing-csöng-csöng! Jégcsap csöng!

Ment, ment tovább Szellő. Vele ment a megmaradt bárányfelhő. Odaértek a fényes naphoz. S ott valami láthatatlan énekesek énekeltek:

Felhők voltunk,

láthatatlan pára lettünk.

Jön az éj és harmat leszünk.

Fűre, fára, szép virágra leesünk.

Mi leszünk a kicsi madár itala.

Mi leszünk a gyenge levél étele.

Csepp-csepp-csepp! Harmat-csepp!

- Csak te maradtál velem! - fordult Szellő az egyetlen megmaradt bárányfelhőhöz. - A többiek hasznos munkába álltak. Búcsúzzunk el tőlük!

Hazament Szellő s vele az árva bárányfelhő. Megvacsoráztak. Összebújtak és elaludtak. Kicsi felhő álmot látott.

Azt álmodta:

eső lett,

csordogáló patak lett,

hópihe lett,

csilingelő jégcsap lett,

s láthatatlan pára lett.